Fák és mohák

A fás jegyek megbízhatóak és hajlékonyak, általában a kompozíció alját adják, ezáltal megerősítik a többi elemet. A fás jegyek közül néhány előfordul fej- vagy szívjegyként.

Az erdők illatprofilja vadul terjed a különböző fákon. Némelyikük kátrányos és fenolos szagú. Mások új ceruza tokra emlékeztetnek, mint például a cédrusfa. Vannak krémesek, tejszerűek, csípősek és mélyen lágyak, mint a szantálfa. És vannak olyan fás jegyek, amelyek annyira egyediek, hogy az egész kompozíciót jellemzik: az agarfa/Oud, amely inkább az Aquillaria fa gombabetegség elleni harcának mellékterméke, annyira gazdag és összetett, hogy magába foglalja a diós, fás, dohos, sőt a kámforos illatok. Vagy például a fenyő hogyan emlékeztet bennünket bizonyos évszakokra, asszociációinak köszönhetően.

Egyes fás jegyek természetes úton jönnek létre, de számos más, természetes termékkel előállítható jegyek laboratóriumi szintézissel jönnek létre. Az okok között szerepel a fenntarthatóság, a költséghatékonyság és a biztonság.

A vetiver és a pacsuli érdekes kivételek a fás jegyek csoportjában, hiszen a vetiver tulajdonképpen egy bonyolult gyökérrendszerű fű, a pacsuli pedig egy keleti bokor levele, de illatprofiljuk fás, innen a besorolás.

A fás jegyek általában a férfias illatokban jellemzők, leginkább a robusztus asszociációnak köszönhetően. Nagyon kevés olyan illat van, amely ne büszkélkedhetne legalább egy fás jeggyel az összetevőiben.

A mohák egy alcsoportot alkotnak, mivel fákon növekvő parazita zuzmószervezetekből állnak, mint például a tölgymoha és a famoha. A mohák illatprofilja pótolhatatlan.

A mohák illatában tinta-keserű, mély, zavaros, sötétzöld, ősszel az erdő talaját reprodukálja. Emiatt köztudottan a chypre és fougère illatcsalád gerinceként használják őket. Valójában a tölgymoha az akkordok hármasának egyik lába, amely e két kategória vázát alkotja. Tulajdonságaik alaposak, töprengőek, introspektívak és sötéten érzékiek, jellegzetes minőséget adva a retro illatoknak.